...and the end is here

            Az alvadt vér illata… A káosz sötétsége… A néma sikolyok… Anya és apa… Vajon miért kellett meghalniuk? Vajon nekem miért kellett ezt végignéznem? Sóhajtani szeretnék, de képtelen vagyok rá.

            Halk cipőkopogásra lettem figyelmes. Lassan felemeltem a fejemet. Egy idős bácsi állt előttem, hátranyalt hajjal, ráncos arcvonásaival, fekete frakkjában, kopott bottal, egy elegáns gyűrűvel az ujján. Egy darabon bámult engem, érdektelen arckifejezéssel.

            Mit akarhat? Annyi kérdésem lenne hozzá, de nem tudok megszólalni. Talán, ha adnék neki egy kis jelzést…

            Megpróbáltam felemelni a karjaimat, de túl nehezek voltak. Egy szempillantás alatt visszahullottak a testem mellé. A férfi levette ujjáról a gyűrűt, és megsimogatta a fejemet. Egyszerre kellemes és hideg érzés keltett bennem. Akaratlanul is elmosolyodtam – már amennyire tudtam.

            Oldalra pillantottam; szeretném még őket utoljára látni…

            – Kicsoda maga? – kérdeztem félve, de belül már tudtam a választ.

            – A nevem Halál, és ez itt a vég – mondta halkan.

            Ez félelmetes. Félek, de eközben még is nyugodt vagyok. Nincs mit tenni, nem igaz? Anya, apa, ne aggódjatok, megyek utánatok.

            Szemeim könnybe lábadtak, majd ismét a férfira néztem. Egy utolsó mosolyt erőltettem ajkaimra, majd lehunytam szemeimet.

Írói megjegyzés: A történet egy másik szempontból is meglelhető „My name is Death…” címmel. Összerakva a két címet, ezt kapjuk belőle; My name is Death and the end is here. – Nem saját kútfőből pattant ki! A Supernatural c. sorozat egyik betétdalának – nevezetesen az O’ Death-nak – az egyik mondata.